A cunami fizikája

Jánosi Imre
ELTE-TTK Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék

A különlegesen nagy amplitudójú, néhány egymást követő frontból álló, a partra csapva komoly károkat okozó hullámjelenség japán elnevezését(cu=kikötő, nami=hullám) több tucat nyelv vette mindennapos használatba a sajnálatos december 26.-i katasztrófát követően. Ebben az előadásban igyekszem bemutatni, hogy a cunami fizikailag nem nagyon különbözik a "szokásos" felületi gravitációs hullámoktól, valójában a viszonylag jól értett jelenségek körébe tartozik. A nyíltvízi cunamik leírására használatos nemlineáris hullámegyenletek úgynevezett "szoliton" megoldásai a gyakorlati szempontokból (pl. terjedés előrejelzése, maximális partmenti hullámmagasság becslése, stb.) oly csekély korrekciót adnak a közönséges lineáris megoldásokhoz képest, hogy a geofizikai számításoknál általában nem is alkalmazzák őket. A hullámok karakterisztikus kiterjedése, amplitudója, sebessége és élettartama elemi eszközökkel becsülhető. Komolyabb kihívást jelent a cunamik partközeli viselkedésének modellezése, mert a hullámok csúcsosodásának, magasodásának, és átbukásának részletei erősen függenek az adott partszakasz domborzati viszonyaitól. Az utóbbi években a modern numerikus módszerek és laboratóriumi kísérletek segítségével ezen a téren is jelentős haladást könyvelhetünk el.

Érdekes linkek:

A 2004 dec. 26.-i cunami terjedése (animált gif):
http://ioc.unesco.org/itsu/

Tudományos összefoglalók, háttérinformációk (rengeteg leágazással):
http://earthquake.usgs.gov/eqinthenews/2004/usslav/
http://www.pmel.noaa.gov/tsunami/sumatra20041226.html

Amatőr felvételek a katasztrófáról (főleg wmv formátumban):
http://www.asiantsunamivideos.com/